Skip directly to content

Szorongás

Szorongás

A szorongás alattomos betegség, észrevétlenül belopja magát hétköznapjainkba...

Gyakran magunk sem tudjuk, hogy mi gyötör bennünket - valami betegség, vagy csupán rossz hangulat? Egyszerűen úgy érezzük: összecsapnak a hullámok a fejünk felett.

Rohanó világunkban egyre nagyobb teher roskad ránk – bizonytalan munkahely, rendezetlen lakáskörülmé­nyek, nyomasztó kölcsönök – é­s az állandó aggodalmak következtében azon vesszük é­szre magunkat, hogy magas a vé­rnyomásunk vagy a „cukrunk”, gyomorfeké­lyünk van. Nem is gondoljuk, hogy ezek hátteré­ben a szorongás, hé­tköznapibb nevé­n a STRESSZ áll.

Sokan nem tudják, hogy a szorongás az agy egyes jól körülhatárolt területeit felépítő idegsejtek kóros működése következtében alakul ki. Vagyis ugyanúgy biológiai eredetű, mint a nátha, vagy a magas vérnyomás, tehát ugyanúgy kezelni kell.

Mint ahogy a náthát sem vagyunk képesek csupán akaratunkkal legyőzni, a szorongást sem tudjuk. De mivel a fejünkben történik, sokan csak legyintenek, hogy az illető „bolond”, pedig ugyanúgy betegségben szenved, és orvosi segítségre szorul, mint mások, akiknek látható tüneteik vannak.

A szorongás számos szorosan együtt járó testi-lelki tünet együttese.

A lelkiek a nyugtalanság érzéstől egészen a teljes cselekvésképtelenséget okozó, rettegéses időszakokig terjedhetnek. Ezekhez elsősorban vegetatív testi tünetek – izzadás, kézremegés, szapora pulzus, gyakori lélegzetvétel, szédülés, fejfájás - társulnak, amelyeket tartós szorongás esetén izomfájdalmak, hátfájás és tarkótáji fájdalom, valamint bélrendszeri és szív/érrendszeri rendellenességek is kísérhetnek.

Ha ezeket a tüneteket tartósan érzi, és szokásos hétköznapi tevékenységei elvégzése közben jelentősen gátolja, Önnek esetleg szorongásos megbetegedése lehet.

Hazánk lakosságának 17-20%-a, azaz majdnem minden 5. ember küzd a szorongás különfé­le módozataival. Mára a szorongásos zavarok kezelé­se társadalmilag is elfogadottabbá vált, é­s a pszichiátria, a pszichológia hatékony eszköztárat biztosít ahhoz, hogy ezek a zavarok megnyugtatóan rendeződhessenek.

Ön nincs egyedül félelmeivel és betegségével! Ne szégyelljen beszélni róla, ismerjük fel közösen! Hiszen a betegség gyógyítható, csak szembe kell vele nézni!

A szorongás gyakran testi tünetek formájában jelentkezik.

Pszichés tünetek:

Félelemérzés

  • Pánik-érzés
  • Túlzott aggodalom
  • Fenyegető megsemmisülés érzése
  • Ingerlékenység, agresszió

Általános tünetek:

Szédülés, bizonytalanság, ájulásérzés

  • Szájszárazság
  • Izzadás
  • Remegés / reszketés
  • Gombócérzés a torokban, fuldoklás
  • Hidegrázás vagy kipirulás, hevülés

Furcsa bőrérzetek a végtagokban

Zsibbadás

  • Érzéketlenség
  • Bizsergés
  • Izomrángás
  • Hideg vagy égő érzet

Mellkasi tünetek:

Fulladásérzés, légszomj

  • Mellkasi fájdalom vagy diszkomfort
  • Heves szívdobogás-érzés,
  • Szapora szívverés

Hasi diszkomfort

Émelygés, hányinger

  • Gyomorpanaszok
  • Bélpanaszok, puffadás
  • Gyakori vizelési inger
  • Hasmenés
  • Menstruációs rendellenesség

Mikor betegség a szorongás?

Szorongásról, mint betegségről akkor beszélhetünk, ha az indokolatlan, vagy a helyzethez viszonyítva túlzott mértékű és a szokásos hétköznapi tevékenységek - munka, tanulás - elvégzését gátolja.

A szorongás esetenként riasztó testi tüneteinek hátterében szervi elváltozás nem mutatható ki, de akik valamilyen szervi betegségben szenvednek, azoknál sem kizárt valamilyen szorongásos zavar kialakulása. A szorongásos zavar kezelést igényel, és ma már ehhez jól meghatározott és hatékony eljárások állnak rendelkezésünkre. Ha a szorongás enyhíthető, miért kellene bárkinek is hosszan szenvedni tőle? Mindenki szereti a vidám, kiegyensúlyozott embereket - talán sokan emlékeznek önmagukra vagy családtagjukra, barátjukra, akik régen ilyenek voltak.

Bármilyen fajta is a szorongás, érdemes kezelni, hogy ne alakuljon ki komolyabb betegség, és hogy a testi-lelki problémákat rendezve, újra visszatérhessünk régi, kiegyensúlyozott életünkhöz.

Generalizált szorongás

A generalizált szorongásban szenvedő ember szinte folyamatosan, mindenért aggodalmaskodik, nyugtalan, zaklatott, fáradékony, nehezen koncentrál, álmatlan (főként az elalvás nehéz). Feledékenységről panaszkodik, úgy érzi, nem tud jól teljesíteni, gondolatai szétszórtak, mindig „rohan”, nem tud ellazulni, pihenni. Jellemző szavai: „érzem, hogy baj lesz”, „félek, hogy...”, „vajon mit fognak szólni, hogy ezt tettem/nem tettem...”, „ezért biztos leveszik a fejem...”, „sosem érek a dolgaim végére”, „olyan összetörten ébredek”, „állandóan hulla fáradt/kimerült vagyok”. A szorongás gyakorlatilag állandó, emiatt folyamatos, hosszú távú - általában legalább 6 hónapig tartó- kezelé­sre van szüksé­g.

Pánikzavar

A pánikzavar hirtelen, váratlanul é­s indokolatlanul (nem vé­szhelyzetben) jelentkező szorongásos rohamokkal jellemezhető. A rosszullétek kifejezett testi tünetekkel (légszomj, szapora szívverés, mellkasi fájdalom vagy szorítás, fulladásérzés, szédülés, bizonytalanság, végtag– zsibbadás, hő- vagy hideghullám, reszketés) járnak. Igen kellemetlen lehet a megőrüléstől, vagy a kontroll– vesztéstől való félelem. Ezek a rohamok az esetek többségében 10 perc alatt lezajlanak, ritkábban akár egy óráig is eltarthatnak. Az első rosszullé­t gyakran zárt, levegőtlen helyen, pl. metrón, bevásárlóközpontban jelentkezik. Az igen gyakori szívtáji panaszok miatt belgyógyászati kivizsgálás indokolt lehet. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a rohamok ismétlődnek, és az életvitel módosítását is kikényszerítik. A pánikbeteg a rohamoktól félve, egyre több olyan helyzetet kerül el, amely korábban hozzátartozott a mindennapjaihoz, ezáltal kapcsolatai beszűkülnek.

Fóbiák

A fóbia nem reális félelem valamely tárgytól, állattól, helytől, személytől. A fóbiáktól szenvedő ember önmaga is tisztában van félelme irracionalitásával, de mé­gsem tud tőle szabadulni. A té­rrel kapcsolatos, vagy más néven agorafóbiák (tériszony, magassági félelem, bezártságtól való félelem vagy klausztrofóbia, közlekedé­si fóbia, stb.) talán a legismertebbek közé tartoznak. Sokak ismeretségi körében fellelhető olyan személy, aki soha nem száll liftbe, nem utazik repülővel, zárt helyen heves szorongást érez. A fóbiás szorongással küszködő ember szenvedése jelentősen enyhül, ha nincs egyedül, fokozottan igényli környezete támogatását (a közlekedési fóbiások egy része mások társaságában képes közlekedni).

A fóbiák másik csoportja az ún. szociális fóbia, amely emberi kapcsolatokhoz és szociális helyzetekhez társuló félelmekben nyilvánul meg. Ilyen típusú félelmek kínozzák azokat, akik rettegnek a nyilvános szerepléstől, erősen szoronganak, ha mások társaságában kell megszólalniuk, de már a másokkal való érintkezés, találkozás is szorongáskeltő lehet a számukra.

A fóbiák harmadik, ún. izolált félelmek csoportjához azok a szorongások tartoznak, amelyek egyes állatokhoz, pl. pókhoz, vagy tárgyakhoz kapcsolódnak.

Kényszeres zavarok

A kényszeres zavarok a szorongásos állapotok egyik legkínzóbb formáját jelentik. Ebben a zavarban szenvedőknél olyan gondolatok, késztetések, cselekvések jellemzőek, amelyeket szorongás kísér, és a személy megpróbál védekezni ellenük. A kényszereket saját magától idegennek érzi, tudja, hogy nem reálisak, de szabadulni tőlük csak nagyon nehezen képes.

Kényszergondolatok esetén valamilyen irracionális, nem egyszer a személy erkölcseivel, személyiségével össze nem egyeztethető gondolat, kép jelenik meg. Kényszeres késztetések esetén a személy indítékot érez, hogy önmagának vagy másoknak ártson (sértés, ölés, stb). A kényszergondolatok és késztetések többnyire hatalmas, szinte elviselhetetlen szorongással járnak együtt.

Kényszercselekvéseknél a személy valamely, rendszerint nem reális, ésszerűtlen cselekvést vagy cselekvéssort kénytelen végrehajtani, mintegy rituálészerűen. Ez a rituális cselekvés csökkenti szorongását. Ha ebben megakadályozzák, úgy é­rzi, valami jóvátehetetlen történhet, ezért hevesen szorong. Ezeknek a cselekvéseknek a végrehajtása a kényszeres ember életvitelét jelentősen megváltoztatja, szinte ellehetetleníti (pl. indulás előtti rituálék vagy tisztaságmánia).

Poszttraumás stressz-zavar

Férfiak esetében a leggyakoribb kiváltó ok a háborús megrázkódtatás, fogság, balesetek, természeti katasztrófák. A nőknél az előbbiek mellett gyakran nemi erőszak vagy egyéb támadás szerepel az előzmények között. A tünetek alakításában a megrázó eseményekkel kapcsolatos biztosítási vagy kártérítési ügyek, perek is szerepet játszanak.

Gyakori az események újra és újra átélése gondolatban, fantáziában vagy álmokban. A személy a megrázó esemény megismétlődésétől retteg, megpróbálja elkerülni azt (pl. nem ül többé­ autóba egy baleset után). Az esemény életvitelét gyökeresen megváltoztatja, állandó szorongás, fokozott feszültség jellemzi.

A szorongásos zavarokat áttekintve, könnyen átérezhetjük, hogy mennyi kín és fájdalom nehezedik a tartós szorongással küszködő emberre. A modern gyógyászatban a pszichoterápiás és a gyógyszeres kezelés párhuzamos alkalmazása hozhat igazán jó eredményt. Az intenzíven szorongó ember problémáinak gyökerei gyakran csak akkor hozzáférhetők és feltárhatók, ha előtte gyógyszeresen csillapítjuk a feszültségét.

A szorongásoldó gyógyszerek rövidtávon is képesek csökkenteni a szorongó szenvedéseit, és ezzel utat nyithatnak a pszichoterápiás támogatás számára.

További információ:

  • A szorongás felismeréséről, fajtáiról és kezelésésről: www.szorongok.hu